A Dunánál

Ez nem a rakodópartról szól, melynek alsó kövén József Attila ült. Ez a szagokról szól. Megint egy emlék. Az Árpád fejedelem útján gurultunk hazafelé. Meleg volt. Nagyon! Ám szép tiszta volt a levegő. Én belesóhajtottam ebbe a tiszta, meleg légbe....és undorodva fújtam ki. Amit vártam az a víz illata volt. Ehelyett valami förtelmes bűz - csatorna szag keveredett a záptojással - csapott mellbe. Pedig a Dunának - bárki mondhat bármit - olyan jó illata volt. Kicsit halas, kicsit korhadó fás, kicsit hordalékos...igazi folyó illata volt. És most meg büdös! Brrr.